Ezek után azt hiszem illő lenne bemutatkoznom!
De mit is mondhatnék,ami érdekelhet téged?
Lökhetnék sablon szövegeket is,hogy x.y. vagyok, itt-meg ott születtem bla-bla-bla...Kezdetben szerintem elég ha annyit tudsz rólam, hogy vidékről felszabadult infantlis egyetemista csajszi vagyok, politológiát hallgatok levelező tagozaton, mellette-mint már az első bejegyzésből kiderült-dolgozom, és próbálom élni, túlélni,néha napján élvezni az életem...
Ez persze korántsem bizonyul könnyű feladatnak, hisz zaklatott életem volt/van. De kinek nem?-tehetnéd fel joggal a kérdést. Persze, mindenki cipeli a maga kis keresztjét x idő óta,ezt nem is vitatom.
Valaki azt mondta rólam, hogy 27 éves létemre leragadtam 12 éves szinten...Valahol igazat kell adnom neki. Mikor én 12 voltam, mintapéldányként szolgálhattam volna a gyermeki naívságra...Ezt máig nem vetkőztem le...Félre ne érts, nem arról van szó, hogy bármit bárkinek szó nélkül elhiszek, nem...Vannak bizonyos szituációk, ahol ez megmuatkozik.
Hogy értsd, mondok egy példát:
Bárkivel megismerkedek az tiszta lappal indul nálam, mindig minden emberről a lehető legjobbakat feltételezem és megajándékozom egy olyan kezdeti bizalommal amivel nem lenne szabad. Ha okos lennék, tanultam volna már a hibáimból, és gyanakvással kevert fenntartással fogadnék minden közeledést ami felém irányul. De nem teszem, mert hiszem, pontosabban hinni akarom,hogy az emberek alapjában véve jók, csak az élet viszontagságai keserítették/keseríthetik meg az életüket ami aztán gondolkodás-és viselkedésbeli változásokat vonz magával.
Tehát nálam pl. ebben mutatkozik meg a gyermeki naívság. Szeretném fehérnek-és feketének látni a világot, élesen elhatárolni egymástól a jót és a rosszat. Pedig tudom,hogy a világ nem így működik, hanem a szürke összes létező és általam nem is ismert árnyalatában pompázik. Csakogy, van egy olyan tulajdonságom, hogy még a legegyszerűbb dolgokat is túlbonyolítom. Ezért hadd legyen számomra fehér-és fekete, hogy aztán keverhessek magamnak egy szép szürke maszlagot amit aztán megpróbálok megoldani több-kevesebb sikerrel Az utóbbi időszakomra a kevesebb volt a jellemző, amit lehetett azt a magánéletemben jól össze is kevertem, de úgy,hogy most nyakig ülök benne.
Ez is furcsa, az életem minden más területén annyira határozott, és céltudatos vagyok,hogy az vmi hihetetlen, kristálytisztán tudom miért végzem el a második diplomámat, mit akarok vele elérni, tudom,hogy a politikai marketing az én világom, tudom milyen eredményeket szeretnék a munkámban produkálni, büszke akarok lenni saját magamra, és azt akarom,hogy azok akiknek a véleménye számít nekem, büszkék lehessenek rám! Még akkor is, ha ezt már nem mondhatják el nekem, mert ők már csak fenntről tekintenek le rám...
Gondolhatod most rólam,hogy önző vagyok...Lehet...Valahol igen is szeretném kielégíteni a partikuláris igényeimet, meg akarok felelni az általam támasztott elvárásoknak, ezért szigorú vagyok önmagamhoz. De befektetett energia nélkül,nincs haszon amit learathatnék!
Huh...Kezdetnek talán kicsit sok lett, és ha nem állítom le magam garantálhatom,hogy ez lett volna a blogtörténelem leghosszabb poszt-ja :)
De akkor mi marad holnapra? :)
Hát a folyt.köv. :D
